Nyílt levél a menhelyi kutyám előző gazdájának

Tegnap el kellett altatnunk a kutyánkat. És, amikor azt mondom, a mi kutyánkat a férjemre és magamra gondolok. És egy picit rád is, aki előttünk évekig a gazdájának mondtad magad.

menhelyi kutya szeretet nyílt levél
Kép forrása: Huff Post

Nyolc és fél éve, mióta megismertem Lestatot, igyekeztem uralkodni magamon, hogy ne gyűlöljelek szívből. Lestat alig múlt ötéves, mikor úgy döntöttél, menhelyre adod őt. Azt mondtad, költözöl, és hogy az új otthonodba nem jöhet veled. Tudod, meggyőződésem, hogy hazudtál. Nem tudom megérteni, hogy dönthettél így, hogy miért nem szeretted eléggé, hogy magaddal vidd.

Most ugyanis, hogy végleg el kellett tőle búcsúznunk, még kevésbé értem hogy képes valaki önként kitenni magát ennek a fájdalomnak?

Tegnap el kellett altatnunk a kutyánkat. A legnehezebb búcsú volt, amit el tudtok képzelni. Ma pedig, az első napon nélküle, olyan magányosnak érzem magam, mint még soha. A csend megsüketít, és néha, meg mernék esküdni, hogy hallom őt, hogy aztán emlékeztetni kelljen magam arra, hogy már nincs velünk.

Ha a ti búcsútok csak fele annyira nehéz volt, mint tegnap a mienk, megérdemled, hogy elmondjam, hogy alakult az élete azután, hogy leadtad őt a menhelyen. És, ha mégse lett volna nehéz, akkor megérdemled, hogy tudd, mennyi mindent vesztettél.

Miután leadtad, Lestat két évig várt a menhelyen egy szerető gazdira. Rémült és rettenetesen szomorú volt. Olyannyira, hogy egy hónap alatt hét kilót fogyott. A gondozóinak napjában háromszor kellett őt etetniük, hogy egyáltalán életben maradjon. Én egy évvel később toppantam be az életébe – egyszerű önkéntesként, aki azért ment a menhelyre, hogy egy kis vidámságot lopjon a bentlakók életébe.

menhelyi kutya szeretet nyílt levél
Kép forrása: Huff Post

Már az első nap nyilvánvalóvá vált, mennyire vágyik Lestat az emberi érintésre. Egy órán keresztül bújt hozzám a kennel padlóján. Elég volt csak tettetnem, hogy sírok, máris ott termett mellettem, és addig nyalogatta az arcom, míg el nem mosolyodtam. Mindennél fontosabb volt neki a körülötte lévő emberek boldogsága. A románcunk a következő egy évben csak mélyült: kiloptam őt a menhelyről, hogy hosszú sétákat tehessünk a tengerparton és elmenjünk a McDonald’sba néhány finom falatért.

Mindennél jobban szerettem volna örökbe fogadni, de a családom 14 éves kutyája miatt nem tehettem. Aztán három hónappal később kaptam egy állást New Jersey-ben, lett egy saját otthonom, ezzel pedig az utolsó akadály is elhárult az elől, hogy magamhoz vegyem Lestatot. Április 22-e volt a napja.

Imádta a nagy sétákat, a kirándulásokat, a hajókázásokat. De azt még jobban, mikor időről-időre elvittük őt a kedvenc éttermébe – a McDonald’sba – néhány különleges falatért. Még az ágyunkba is beengedtük őt a férjemmel, és őszinte leszek: soha nem aludtam olyan nyugodtan, mint akkor, amikor a háta a hátamhoz nyomódott.

Stat minden boldog pillanatunknak a részese volt: ott volt az eljegyzésünknél, amikor megvettük a saját házunkat, szerves része volt az esküvői fogadalmunknak, sőt a kislányunk érkezését is az ő segítségével jelentettük be. De nem csak a vidám pillanatokban osztoztunk. Stat ott volt életem legsötétebb, legmagányosabb óráin is mellettem, melyek közül sokat nem is tudom, hogy bírtam volna ki nélküle.

Ahogy öregedett, úgy érkeztek az egészségügyi problémák is. Szép sorjában. Egyre több időt töltöttem sírva a sürgősségi állatorvosi rendelő padlóján, miközben minden alkalommal meg voltam róla győződve, hogy EZ lesz az a pillanat, amikor majd búcsút kell vennünk egymástól. Szerencsére Stat minden alkalommal csodálatos módon felépült, mintha még ő se lett volna kész arra, hogy itt hagyja ezt a csodálatos családot, amit együtt építettünk fel.

menhelyi kutya szeretet nyílt levél
Kép forrása: Huff Post

És bár mindig felépült, Stat érezhetően lelassult. Az elmúlt évünk minden szempontból a legrosszabb volt. Már nem várt minket az ablakban ülve – mikor hazaértünk, rendszerint aludt, ahogy tette azt a nap nagy részében. Már nem tudott lépcsőzni sem, de ragaszkodott ahhoz, hogy a közelünkben legyen, ezért az ágyra is mi emeltük őt magunk mellé.

Tavaly sokat sírtam. A tudat, hogy szép lassan elveszítem a legjobb barátomat már-már elviselhetetlen volt. Aztán eljött a nap, mikorra olyan fájdalmai lettek, hogy képtelen voltam tovább nézni. Nem akartam őt szenvedni engedni, ez pedig felülírta az összes önző gondolatomat és érzésemet. Tudtam, hogy el kell őt engednem.

Az utolsó napját végigbőgtük. Kiadós reggelit kapott, aztán elvittük a McDonald’sba, ahol annyi sült krumplit ehetett, mint előtte soha. Délután még egyszer utoljára összebújva aludtunk. Mikor odaértünk az állatorvoshoz, ő már tudta, hogy itt az idő: fáradt volt, mintha a szemei sem ragyogtak volna úgy, mint általában. Lefektettük és azt mondtuk neki, minden rendben lesz.

menhelyi kutya szeretet nyílt levél
Kép forrás: Huff Post

Tegnap, kicsivel a 14 születésnapja előtt elaltattuk a kutyánkat. Nem voltál jelen, de aznap rengetegszer gondoltam rád – többet, mint előtte bármikor. És, hogy miért? Mert az egyik legcsodásabb ajándékot kaptuk tőled, amit ember csak adhat. Lestat jobb emberekké tett minket – egésszé.

Megtanított minket az önzetlen szeretetre, hogy hogyan vészeljük át a nehéz időszakokat úgy, hogy erősebbek legyünk utána. Lestat volt minden, ami csak lenni szeretnénk, és amiért dolgozni fogok mostantól, halálom napjáig.

És végül, mit üzenek neked, a kutyánk első gazdájának? Hogy köszönjük. Örökké szeretni fogjuk őt.

(via Huff Post)